Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kviddics jelenet. RON: Gyerünk, Harry. Még meg kell nyernünk egy meccset. KÖZELI: - KVAFF száguld a LEVEGŐBEN... 60 KÜLSŐ: - KVIDDICS PÁLYA - NAPPAL Egy mardekáros elkapja a kvaffot, és elsuhan vele a Griffendél térfele felé, s közben egy társával egymásnak passzolgatnak, aztán egyenesen a karikát célozza meg. Épp, mikor nyilvánvalóvá lesz, hogy a labda be fog találni, Ron felbukkan a semmiből, és az ellenkező irányba lövi a kvaffot. Ginny döbbenten állítja le seprűjét. GINNY: Mi történt vele? Felpillant Harryre, aki a magasban köröz, és vigyorog. Dean kiált oda neki: DEAN: Ginny! Nyomás! Ginny hátraperdül, és kilő a hajtó társai felé. Laza formációban repülve Dean a széléről beadja a kvaffot, ami végül Ginnynél köt ki. Ginny az utolsó pillanatban kitér két száguldó gurkó elől, majd előrelendül a seprűnyélen és átdobja a labdát az ellenfél karikáján. Mikor a tömeg tombolni kezd, Harry végignéz a griffendéles lelátón. Ott ül Luna, oroszlán-kalapja bömböl, a Ront tapsoló Lavender, és Hermione, aki összefont karral mered maga elé, és rendkívül dühösnek tűnik. Harry elvigyorodik, aztán kilő. 61 BELSŐ :- GRIFFENDÉL KLUBHELYISÉG - ÉJJEL A szoba telis-tele van a Griffendél győzelmét ünneplő diákokkal. Olyan, mint valami utcabál. Vagy egy rock-koncert. Vagy egy utcai zavargás. Ron a kellős közepén van. TÖMEG: Weasley! Weasley! Weasley! Harry a sokaság szélén fogadja a hátba veregetéseket, mosolyogva belekortyol a vajsörébe, és élvezi, hogy ez alkalommal Ron került a középpontba. HERMIONE: Úgy tűnik, Ron élvezi a helyzetet. HARRY: Ja. Ez az ő szerencsenapja. ----------------------------------------------------- Harc az Odú körül: Gondolkodás nélkül eliramodik a nádas felé. 84 KÜLSŐ: - NÁDAS (AZ ODÚ KÖRÜL) - PERCEKKEL KÉSŐBB - ÉJJEL Harry végigcsörtet a lápon, nád és sás suhan el mellette, aztán megpillantja Bellatrixot. A nő vigyorog, úgy fest, akár egy tébolyodott nimfa, vihogásával pedig maga után csalja Harryt. Ahogy utánarohan, hirtelen lángnyelv száguld végig a nádason, egyenesen feléje. ÚJ NÉZŐPONT: Fred, George, Ron és Arthur rohannak, lépteik szikrákat vernek, ahogy árnyékuk végigfut a nádason. Mintha csak szellemeket üldöznének. ÚJ NÉZŐPONT(OK): Ginny a nádasban szalad, rézvörös haja mögötte csillog. Bellatrix őrült vigyorral arcán vezeti Harryt. Ginny megtorpan, mellkasa fel-le jár, miközben a ködös lápot fürkészi. Egy hatalmas alak rezzen meg a füstfátyol mögött. Ginny oldalra pillant, meglátja a nádasban futó Bellatrixot, aztán visszanéz, mikor a köd meglebben, és előbukkan mögüle... Greyback. Bellatrix furcsa, kattanó hangot hallat - akár egy jelet - , mire Greyback előre lép, félretol egy adag nádat, így láthatóvá válik... ...Harry, amint előre lopakodik. GINNY: Ne, Harry! Ez csapda! Harry megdermed, Ginny hangja felé fordul, és megpillantja Greybacket. Bellatrix is megtorpan, megfordul, és amitn észreveszi Ginnyt dühösen felordít. Felemeli a pálcáját, és vörös fénysugarat lő ki, amely szikraesővé válik Ginny körül. Ginny viszonozza a tüzet, oldalra vetődik, egyenesen... Greyback karjaiba. A férfi éles fogai csillognak. GREYBACK: Talán valami büdöset érzel? Ekkor kék fénysugár csapódik Greyback hátának, ő megfordul, és megpillantja Harryt, aki néhány méterre tőle áll. Miközben Greyback menekülőre fogja, Ginny is utána ered, és a kép gyorsan váltakozik Harry, Ginny és a szörnyeteg között, egyre gyorsabban és gyorsabban futnak, kezdenek kifogyni a szuszból, mikor is... Greyback kirobban egy tisztásra, erősen zihál, és a környéket fürkészi. Ekkor két fénysugár egyszerre villan fel a tisztás két oldalán, mire Greyback a levegőbe emelkedik, hogy aztán erősen a földhöz csapódjon. Mikor sikerül feltápászkodnia, a nádas felé néz, ahonnan ekkor lép elő Harry és Ginny, kivont pálcákkal. Elvigyorodik... mikor ismét felhangzik Bellatrix furcsa, kattogó jelzése, elfordul, és eltűnik. Harry és Ginny lassan ellépnek a nádastól, némán merednek egymásra. Ekkor Ron, Fred, George, Arthur és Lupin rontanak ki a tisztásra. Körülöttük a láp füstöl, a lángok csillapodnak. A távolból felcsendül Bellatrix vihogása - aztán minden elcsendesül. HERMIONE (KÍVÜLRŐL): Szerencséd, hogy túlélted. 85 BELSŐ: - FOLYOSÓ/ROXFORT KASTÉLY - NAPPAL Hermione a Reggeli Prófétát olvassa, miközben Harry mellett sétál. A főcím komor: "ÚJABB ELTŰNÉSEK." HERMIONE: Észre kell venned, ki is vagy, Harry. HARRY: (élesen) Tisztában vagyok vele, ki vagyok, Hermione, rendben? (megrázza a fejét) Bocs. HERMIONE: Akkor ismételd el, amit Arthur mondott. HARRY: Ha Dumbledore utazgat, az hír a Minisztérium számára. De ide figyelj: emlékszel még arra az estére a Borgin & Burkesben? Úgy tűnt, Dracót a Volt-nincs szekrény érdekelte. HERMIONE: Mihez kezdene Draco egy Volt-nincs szekrénnyel? HARRY: Ezt mondd meg te. Hermione összevont szemöldökkel töpreng egy darabig. HERMIONE: Most másként fest, nem? Draco. Majdhogynem... betegnek tűnik. HARRY: Nem látok nagy különbséget. ------------------------------------------------ Lumpsluck hamis emléke LAVENDER BROWN: Ez az én Von-Vonom. HERMIONE: Bocsánat, ki kell mennem hányni. Ahogy Hermione távozik, Harry megpillantja Ginnyt. Egy kanapén ül Dean mellett, aki Seamusszal nevetgél. A lány felnéz, meglátja Harryt, és erőtlenül odaint neki. Harry visszaint. VÁGÁS 86 BELSŐ: - DUMBLEDORE IRODÁJA - ÉJJEL HARRY ARCA VÍZBE MERÜL, ÁTBUKIK A FELSZÍNEN... 87 BELSŐ:- LUMPSLUCK IRODÁBA/ÉVEKKEL KORÁBBAN - ÉJJEL Pattogó tűz közül emelkedünk ki a kandallóból. Egy sokkal fiatalabb - és sokkal jobban öltözött - Lumpsluck egy tál cukrozott ananászt vizsgálgat. Körülötte ott ül a 16 éves Tom Denem, és öt másik fiú. A kristály homokóra az asztalon hever. TOM DENEM: Uram, igaz, hogy Merrythought professzor visszavonul? Lumpsluck felkuncog, cukros ujjával játékosan megfenyegeti Denemet. LUMPSLUCK: Nos, Tom, ha tudnám, akkor sem mondhatnám el, igaz? Azt viszont meg kell mondanom, fiam, kíváncsi lennék, honnan szerzed az információidat. Többet tudsz, mint a tanári kar többsége. (a többi fiú nevet) Egyébként köszönöm az ananászt... Igazad volt, ez a kedvencem... Honnan tudtad? TOM DENEM: Megérzés. Denem elmosolyodik, de az arckifejezéséből világos, hogy ennek semmi köze a megérzéseihez. Lumpsluck kényelmetlenül feszengve nevetgél. LUMPSLUCK: Jóságos ég, nézzétek az órát! Ideje mennetek, fiúk, különben Dippett professzor mindnyájunkat büntetőmunkára küld. Lestrange, Avery, ne felejtsétek az esszéket... Miközben a fiúk távoznak, Lumpsluck a papírjait rendezgeti. Megfordul, és ott találja Denemet a kristály homokóra mellett. LUMPSLUCK: Igyekezz, Tom. Bizonyára nem akarod, hogy takarodó után a folyosón találjanak... TOM DENEM: Ismerek egy-két titkos járatot. LUMPSLUCK: Igen, képzelem. Kérdezni szeretnél valamit, Tom? TOM DENEM: Igen, uram. Nem tudtam, ki máshoz forduljak. A többi professzor... nos, nem olyanok, mint ön. Ők talán... félreértenék. LUMPSLUCK: Rajta, folytasd! Denem lehúzza ujjáról a gyűrűt, és pörgetni kezdi ujjai között. A fekete kő komoran csillog. TOM DENEM: Valamelyik éjjel a könyvtár zárolt részlegében kutakodtam, és valami furcsa dolgot olvastam, egy nagyon ritka varázslatról. Arra gondoltam, ön talán fel tudna világosítani... Hirtelen sűrű köd tölti be a szobát, Lumpsluck hangja elvékonyodik dühében. LUMPSLUCK: Semmit nem tudok ilyesféle dolgokról, és akkor sem mesélnék róluk, ha tudnék! Most pedig takarodj el végre, és meg ne halljam, hogy még egyszer erről beszélsz! A köd egyre csak vastagszik, aztán... 88 BELSŐ: - DUMBLEDORE IRODÁJA - ÉJJEL ...a kamera kiemelkedik az örvénylő merengőből. Harry felpillant, és meglátja, hogy Dumbledore őt fürkészi. DUMBLEDORE: Össze vagy zavarodva, igaz? Meg volnék lepve, ha nem így lenne. ------------------------------------------------ Igazi emlék DUMBLEDORE: Hogy van Horatius? Harry megvonja a vállát. Dumbledore biccent, aztán legyint a kezével. Az üvegcséből hosszú, csillogó szál lóg. A végén csepp formálódik... s eközben Harry pillantása egy rajzra esik, Dumbledore asztalán. Egy rajzra, amit korábban Tom Denem árvaházi szobájában látott, és amely egy barlangot ábrázolt. Aztán... a csepp leesik. 116 BELSŐ :- LUMPSLUCK IRODÁJA - ÉJJEL Mint korábban, most is ropog a tűz. Lumpsluck hat diákja körében ül, pontosan szemközt Denemmel. TOM DENEM: Uram, igaz, hogy Merrythought professzor visszavonul? Lumpsluck felkuncog, cukros ujjával játékosan megfenyegeti Denemet. LUMPSLUCK: Nos, Tom, ha tudnám, akkor sem mondhatnám el, igaz? Azt viszont meg kell mondanom, fiam, kíváncsi lennék, honnan szerzed az információidat. Többet tudsz, mint a tanári kar többsége. (a többi fiú nevet) Egyébként köszönöm az ananászt... Igazad volt, ez a kedvencem... Honnan tudtad? TOM DENEM: Megérzés. Denem elmosolyodik, de az arckifejezéséből világos, hogy ennek semmi köze a megérzéseihez. Lumpsluck kényelmetlenül feszengve nevetgél. LUMPSLUCK: Jóságos ég, nézzétek az órát! Ideje mennetek, fiúk, különben Dippett professzor mindnyájunkat büntetőmunkára küld. Lestrange, Avery, ne felejtsétek az esszéket... Miközben a fiúk távoznak, Lumpsluck a papírjait rendezgeti. Megfordul, és ott találja Denemet a kristály homokóra mellett. LUMPSLUCK: Igyekezz, Tom. Bizonyára nem akarod, hogy takarodó után a folyosón találjanak... TOM DENEM: Ismerek egy-két titkos járatot. LUMPSLUCK: Igen, képzelem. Kérdezni szeretnél valamit, Tom? TOM DENEM: Igen, uram. Nem tudtam, ki máshoz forduljak. A többi professzor... nos, nem olyanok, mint ön. Ők talán... félreértenék. LUMPSLUCK: Rajta, folytasd! Denem lehúzza ujjáról a gyűrűt, és pörgetni kezdi ujjai között. A fekete kő komoran csillog. TOM DENEM: Valamelyik éjjel a könyvtár zárolt részlegében kutakodtam, és valami furcsa dolgot olvastam, egy nagyon ritka varázslatról. Arra gondoltam, ön talán fel tudna világosítani. Ha jól értettem, úgy hívják... horcrux. Lumpsluck erőtlen mosolya most végképp eltűnik. LUMPSLUCK: Hogy mondod? TOM DENEM: Horcrux. Olvasás közben találkoztam ezzel a szóval, és nem igazán értettem. LUMPSLUCK: Nem tudom, mit olvashattál, Tom, de ez már a legfeketébb mágia. TOM DENEM: Igen, uram. Épp ezért jöttem önhöz. Úgy értem, minden tiszteletem a tanári kar többi tagjáé, de úgy gondoltam, ha valaki tud segíteni... az maga. Lumpsluck zavartan ráncolja a homlokát, aztán halkan beszélni kezd. LUMPSLUCK: A horcrux olyan tárgy, amelybe egy ember bezárta a lelke egy darabját. TOM DENEM: Igen, gondoltam, hogy valami ilyesmi lehet. De nem értem, hogyan működik, uram. LUMPSLUCK: Valaki feldarabolja a saját lelkét és egy részét elzárja egy tárgyba. Ezzel védekezhetsz az ellen, hogy ha egy támadásban elpusztulna a tested. TOM DENEM: Ezzel védekezhetek? LUMPSLUCK:: A lélek azon része, amely rejtve maradt, tovább él. Más szavakkal, nem halhatsz meg. Denem bólint, majd a szemközti falon lógó tükör felé fordul. Miközben saját magát fürkészi, a szeme vörösen felcsillan. TOM DENEM: Hogyan darabolhatja fel valaki a testét, uram? LUMPSLUCK: Úgy hiszem, erre tudod a választ, Tom. TOM DENEM: Gyilkossággal. LUMPSLUCK: Igen. A gyilkolás darabokra tépi a lelket. Természet ellen elkövetett erőszak. Utána senki nem maradhat ugyanaz az ember. TOM DENEM Csak kíváncsiságból - mindössze két darabra lehet tépni a lelket? Úgy értem... nem a hét a leghatalmasabb mágikus szám...? LUMPSLUCK: Hét! Merlin szakállára, Tom! Nem elég rossz egy ember meggyilkolása is? Ahhoz, hogy hét részre szaggasd a lelkedet... (elhallgat, aggodalmas pillantást vet a fiúra) Csak elméletileg, igaz, Tom? Mindössze beszélgetünk... TOM DENEM: Persze, uram. És ígérem, soha senkinek nem beszélek erről. A mi kis titkunk lesz... Denem előre nyúl, és ujjai közé csippentve egy gyertya lángját kioltja azt. Ahogy füst gomolyog a csonkról, visszatérünk... 117 BELSŐ: - DUMBLEDORE IRODÁJA - UGYANAKKOR - ÉJJEL ...a Merengő felszínére, amely fölött Denem arca látszik. Változik a fókusz, és Denem mögött megpillantjuk Dumbledore gondterhes arcát. HARRY: Uram... Dumbledore feltartja roncsolt kezét, elcsendesítve őt, aztán elfordul. Harry az igazgató arcát tanulmányozza, vár, a csend szinte tapintható. DUMBLEDORE: (elkínzottan) Ez túl megy minden elképzelésemen. Életem során számtalan rettenetesebbnél rettenetesebb dolgot láttam. Most már tudom... te rosszabbat is fogsz. Dumbledore félrenéz, szeme a távolba mered. Harry feszülten figyeli, ahogy az igazgatók is a portréjukon. Végül Harry bizonytalanul megszólal. HARRY: Azt akarja mondani, hogy sikerrel járt, uram? Csinált egy horcruxot? DUMBLEDORE: Ó, igen, sikerrel járt. És nem csak egyszer. Gondolkozz, Harry, hisz épp most mondta el. HARRY: Hét. Hetet csinált... a leghatalmasabb mágikus szám. De... mik ezek pontosan? DUMBLEDORE: Bármik lehetnek. A legközönségesebb tárgyak. Egy gyűrű, példának okáért. Vagy egy könyv... Dumbledore kihúz egy fiókot, és a gyűrűt, meg Tom Denem átdöfött naplóját veszi elő belőle. HARRY: Tom Denem naplója... DUMBLEDORE: Igen, ez egy horcrux. Négy éve, mikor megmentetted Ginny Weasley életét a Titkok kamrájában, mikor idehoztad ezt nekem... (felemeli a naplót) már tudtam. Ez nem közönséges varázslat volt. Nagyon sötét. Nagyon erőteljes. De egészen ma éjjelig fogalmam sem volt a valódi erejéről... HARRY: És a gyűrű...? DUMBLEDORE: Voldemort anyjáé volt. Nehezen bukkantam a nyomára, és... (felemeli sérült kezét) ...még nehezebb volt elpusztítani. HARRY: De ha mindet megtalálná. Ha megsemmisítette az összes horcruxot... DUMBLEDORE: Akkor jöhet Voldemort. Harry a gyűrűért nyúl... HARRY: De hogyan találja meg őket? Bárhol lehetnek... DUMBLEDORE: Így igaz. De a mágia, kiváltképp a fekete mágia... Ekkor, épp mikor Harry ujjai megérintik a gyűrűt, képek villannak fel szédítő gyorsasággal: Voldemort kíntól összeránduló arca. Egy elhagyott ház egy kísérteties tisztáson. Egy ősi kehely megcsillan, mikor kiesik egy idős nő kezéből. Egy kígyó (Nagini) siklik a nyirkos füvön. Dumbledore az ujjára csúsztatja a gyűrűt, és hátrahőköl, ahogy a bőre sorvadni kezd... DUMBLEDORE (FOLYTATVA): ...nyomot hagy maga után. Harry keze ökölbe szorul, majd elernyed. A gyűrű végigcsúszik Dumbledore asztalán, Harry pedig a mellkasához rántja a kezét, arca feldúlt. Dumbledore a gyűrűre pillant, mely pörögve megnyugszik, aztán Harryre, majd váratlanul kinyújtja karját, és két elszenesedett ujjával lágyan megérinti Harry mellkasának közepét, mintha csak braille írást olvasna, vagy valahogy belelátna Harry szívébe. Felindulás - és felismerés - villan át az arcán. Felnéz, tekintete találkozik Harryével. HARRY: Ezért jár el, uram, igaz? Mikor elhagyja az iskolát. Harry pillantása újra az asztalon heverő rajzra esik. Dumbledore visszahúzza a kezét. Bólint, de még mindig furcsa arccal fürkészi Harryt, s hangja távolinak tűnik. DUMBLEDORE: Igen... talán... találtam egy újabbat. De ezúttal nem is remélhetem, hogy egyedül megsemmisíthetem. Harry Dumbledore szemébe néz. Dumbledore biccent. DUMBLEDORE: Megint csak túl sokat kell kérnem tőled. 118 :BELSŐ/KÜLSŐ - VÍZKÖPŐS FOLYOSÓ - KÉSŐ DÉLUTÁN Harry az ablaknál áll, kifelé bámul. Ujjait újra a mellkasához húzza, mikor... Hermione bukkan fel mögötte. HERMIONE: Harry. Itt az idő. 119 :BELSŐ/KÜLSŐ - UDVAR - PÁR PERCCEL KÉSŐBB - KÉSŐ DÉLUTÁN Harry, Hermione és Ron sétálnak. HARRY: Hermione, a Szükség szobája feltérképezhetetlen? HERMIONE: Ha valaki azt kívánja. Miért? HARRY: Ez megmagyarázná, miért hittem, hogy Malfoy elhagyja a kastélyt, mikor eltűnt a térképről. A Szükség szobájában volt. HERMIONE: Hát persze, és ez a Volt-nincs szekrényt is megmagyarázza!